Karácsonyi kórushangversenyt adott Pataky Nőikar a Gergely
utcai Református templomban december 19-én. A rendezvényre meglehetősen
sokan voltak kíváncsiak a hűvös időjárás ellenére is.
Méltatlanul keveset írtunk eleddig a Pataky Nőikar „életéről”,
művészeti tevékenységéről. (Talán nem csak szerkesztőségünk van ezzel
így…) Legutóbb idén májusban, a II. Református kórustalálkozó alkalmából méltattuk néhány mondatban kiváló teljesítményét.
December
19-én – hagyományosan – karácsonyi hangversenyt adtak a Gergely utcai
Református templomban, s ennek kapcsán a közösségi megosztó portálon –
egyébként – fellelhető „életrajzukat” is közöljük. Arra gondoltunk, nem
mindenkinek van ehhez elérése.
„Kórusunk
rendszeres résztvevője Budapest és az ország zenei életének. Állandó
résztvevője a nemzetközi és hazai kórusversenyeknek, rendszeres
meghívottja a Bárdos Lajos Zenei Heteknek és a KÓTA által szervezett
Múzeumi hangversenyeknek. A Magyar Rádió többször készített velünk
felvételt, ott vettük fel első CD lemezüket is.”
A koncert utáni rövid beszélgetésen tudtuk meg dr. Fazekas
Ágnestől, a kórust kezdetektől fogva vezető karnagytól, hogy 1993-ban
alakultak meg, s az eltelt 22 év alatt számos szép sikert értek el. Ezek
közül a legértékesebbnek a 20 éves születésnapjukon nekik ítélt
Kőbányáért díjat tartják a legértékesebbnek. 1996-ban elnyerték a
„hangversenykórus” minősítést, majd 1999-ben ezt megfejelték egy kicsit:
az országos kórusminősítő versenyen „hangversenykórus cum laude”
fokozatot szereztek.
A nemzetközi sikerek közül hadd emeljük ki a legutolsót, a 2014-es
szlovákiai 22. Namestovo Nemzetközi Zenei Fesztivál „Ezüst diploma”
díját!
Szólnunk kell egy másik kórusról is, ez a Canzone Leánykar, mely
1982-ben alakult a Kőbányai Zeneiskola, ma Kroó György AMI
növendékeiből. „Az iskola ma is otthona a kórusnak. Kezdetben a kórus
célja az volt, hogy azok a növendékek, akik abbahagyták hangszeres
tanulmányaikat, ne szakadjanak el a zenétől. Ma választható tárgyként
bárki részt vehet a Canzone Leánykar próbáin, ahol megtapasztalhatja a
közös éneklés örömét. 1993-ban ebből a közösségből alakult a Pataky
Nőikar, amely elismert együttese a magyar és a nemzetközi kóruséletnek. A
Leánykar utánpótlása a Nőikarnak, sokan folytatják ott a közös
muzsikálást. A Canzone Leánykar az Országos Kórusminősítésen több
alkalommal kapott Arany oklevelet.” – írják róluk a zeneiskola
honlapján.
A karácsonyi koncert műsoráról csak felsőfokban lehet beszélni. Minden elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a kórus „otthon van” mind a középkori gregorián énekekben, az egyházzeni stílusban, mind a többszólamú kóruséneklésben, benne a csodálatos magyar népdalok előadásában. Kodály Zoltán (Harmatozzatok, Karácsonyi pásztortánc, Vízkereszt), Bárdos Lajos (Szent karácsony éjjel, Aranyszárnyú angyal), Karai József (Nagy László: Új regösének), Kerényi György (Kirje, kirje, kisdedecske) kórusművei jelzik a választás igényességét, egyben az előadás nehézségi fokát is. Olyan ez, mintha valaki a toronyugrásban alapnak minősíthető duplaszaltó ugrásba beletesz egy duplacsavart és ezt még nehezíti azzal, hogy bicskamozdulatot alkalmaz és az „elugrás” kézenállásból történik.
Kristálytiszta hangzás, abszolút pontos ritmika, határozott
belépések, magabiztosság azok az elemek, amik alapján még a botfülűek is
a minőségnek tapsolnak és nem azért, mert valaki unokahúga énekel a
második sorban.
A kórus megszólalásának, hangzásának színességét nemcsak a
„műfaji” (többszólam, kánon) lehetőségek adják. Fazekas Ágnes karnagy
bátran ad főszerepet a csodás hangú szólistáknak és alkalom adtán
hangszeres (itt: pikoló – a szerk.) kíséretnek, betéteknek is.
Nem
lenne a valósághoz hű a tudósításunk, ha csak a kórusról írnánk. Az
esthez tartozik az igehirdetés, Szilágy-Sándor Gabriella lelkipásztor
találóan választott prédikációja.
János apostol 1. leveléből, a 4. rész: „Szeretteim, szeressük
egymást: mert a szeretet az Istentől van; és aki szeret, az Istentől
született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az
Istent; mert az Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten szeretete,
hogy az ő egyszülött Fiát elküldte e világra, hogy éljünk általa. Ez a
szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük az Istent, hanem az, hogy ő
szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi
bűneinkért. Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az
Atya. Isten gyermekeinek nevezett minket és azok is vagyunk.”
Szilágy-Sándor Gabriella igéhez fűzött gondolatai a köré
szövődtek, hogy a „megint karácsony van” kijelentést milyen sokféle
hangsúllyal, érzelmi töltéssel lehet kimondani. – Lehet örvendezve,
kitörő lelkesedéssel, mint a gyermekek, lehet hálás szívvel, mikor
valaki rácsodálkozik arra, hogy Isten fia emberré lett érettünk. De
lehet mondani ezt a mondatot fájdalmas, kétségbe esett hangon is, mint
az, aki nem tudja, mit fog az ünnepen enni a család, nem is beszélve az
ajándékokról. Lehet mérhetetlen fáradtsággal, mert a tapasztalat szerint
az állítólagos ünnepi készülődés nem más, mint egy nagy rohanás, sorban
állás, sütés-főzés, takarítás. De lehet unottan, fásultan is kimondani,
mint az, aki nem is érti, mi az a karácsony? – sorolt néhány példát.
Majd egyenesen a jelenlévőkhöz szólt, vajon nekik, egyenként és
személy szerint mit jelent a karácsony? Csupán néhány munkaszüneti napot
vagy csak egy fenyőfa állítást a rárakott díszekkel?
Bizonyára
sokan elgondolkodtak ezen a közelítésen, talán ott, a templomban, talán
már korábban is, de lehet, hogy csak később fognak elmélkedni a
kérdésen. Az viszont biztos, hogy lelkükben ott lesz az alap, amit a
lelkipásztor mondott: – Azért ünnep a karácsony, mert nekünk született
meg az Isten fia, a Jézus Krisztus.
Hadd fejezzük be egyrészt a kórus bemutatását, másfelől a
kórushangverseny méltatását egy sajátos „áldással”! A két sort az egyik
elhangzó erdélyi népdalból vettük:
„Az ég harmatja szívedet újítsa,
Áldások árja házadat elborítsa.”
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
[forrás]