Arany szabadság és „társaik”

Második alkalommal rendezte meg a kőbányai református egyházközség a helyi kórusok találkozóját május 9-én. A találkozón négy együttes vett részt, s adott rendkívül magas színvonalú koncertet.

A II. Kőbányai Kórustalálkozót Kovács Róbert polgármester (a képen elől, mögötte Szilágyi-Sándor András) nyitotta meg. Üdvözölte a kezdeményezést, megköszönte a szervezők munkáját, s kifejezte reményét, hogy a hagyomány folytatódik. – Városvezetőként azt vallom, bár nagyon fontos utakat építeni, iskolákat, óvodákat működtetni, rendben tartani, de legalább olyan fontos a közösségeket gondozni. Azokat a közösségeket, amelyektől élő lesz a város. Az önök közösségei is közéjük tartoznak, akik az éneklésben, a dalban találják meg az összekötő erőt – fejezte ki elismerését.

 A kórustalálkozó „háziasszonya” szerepkört Szilágyi-Sándor Gabriella lelkipásztor (képünk) töltötte be, s konferálta a produkciókat, elsőként a Magyarországi Lengyel Közösség Szent Kinga Kórusát.

A kórus neve nemcsak Kőbányán és hazánkban cseng jól, de külföldön is sokan ismerik. A kórus szinte állandó szereplője a közéleti eseményeknek akár Magyarországon, akár Lengyelországban, ugyanakkor rangos fesztiválok résztvevői, díjazottjai között is jegyzik. Megjelenésük is rendkívül elegáns volt, fekete ruhájukat hatalmas fehér textilrózsa díszítette. Karnagyuk Rostetter Szilveszter.

A kőbányai kórustalálkozón elsőként a lengyel alkotmány első évfordulójára komponált hálaadó éneket, majd J. Kućka: Ave Maria című szerzeményét adták elő. Befejezésül hazafias szövegű lengyel népdalokat énekeltek Rostetter Szilveszter feldolgozásában.

Előadásukat nagy fegyelem, összeszokottság és rendkívül tiszta éneklés jellemezte. Külön szín volt az erőteljes férfi szekció.

  A Lengyel Közösség Szent Kinga Kórusa

Másodikként a Pataky Női Karból alakult kamarakórus remekelt dr. Fazekas Ágnes vezényletével (lenti kép). Színpadi megjelenésük nagyon vidám volt, a semleges fekete ruhához hosszú, színes sálakat viseltek. S amennyire színes volt a látvány, olyan sokszínű volt a műsoruk. Kodály és Bartók kórusművei, népdalfeldolgozásai mellett Tóth Péter két szerzeményét énekelték, Hangzásuk tökéletesen egységes volt, a kezdéseknél, belépéseknél egyetlen hang sem „lógott ki”, ritmikájuk feszes, óramű pontosságú volt. Rendkívül magas színvonalú előadásuk a kórustalálkozó emlékezetes élménye marad!

 A Pataky Nőikar

Harmadik volt a sorban a házigazda Sztárai Mihály Vegyeskar, vezényelt Fekete Károly. Programjában négy egyházi mű szerepelt. Tavaly nagyszerű teljesítményt nyújtott a kórus, így kíváncsian vártuk, vajon ez évben milyen produkcióval lepi meg a közönséget? Nem okozott csalódást, mindegyik darabjukat nagy átéléssel, nagyon precíz énekléssel adta elő. Szépen, tisztán szóltak a férfiak, a kórus jól használta ki az énekesek hangfekvéseit. Az alt vagy a mezzoszoprán ott szólt, ahol kellett, nem volt „áténeklés” a másik regiszterbe, így csillogott, csilingelt a kórus. (Ha ez egy versenyfesztivál lett volna, nem szívesen ültünk volna egy zsűriben. Hogy nehéz dolgunk lett volna, az itt nem közhely, hanem többszólamú valóság!)

  A Sztárai Mihály Vegyeskar

A kórustalálkozó befejező műsorát a kínai-magyar Csillagfény Kórus (lenti képen) adta. Szereplése érdekessége volt, egyben nem elhallgatható bravúr, hogy a hosszabb ideje Kínában tartózkodó karmesterük helyére dr. Fazekas Ágnes „ugrott” be, s vette át a kórus dirigálását. A közönség ebből a váltásból gyakorlatilag semmit sem vett észre, a csodálatos, magyar fülnek szokatlan hajlítások és hangköz-váltások úgy szóltak, mintha éppen Pekinben lettünk volna egy koncerten. S amilyen tökéletes volt az illúzió a Jázminvirágról szóló kínai népdalnál, annyira profi volt Gounod: Ave Maria művének interpretálása. A hangzást az énekesek csodaszép, de egyszerű vörös fellépő ruhája keretezte.

 Csillagfény Kórus

S mi más is zárhatta volna a II. kórustalálkozót, mint a közös éneklés. Mindenki az oltár köré rendeződött, s felcsendült Kodály Zoltán: Aurea libertas című műve.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

[forrás]